Apáról fiúra: vajon miért a komlóiak a legfegyelmezettebbek a pécsi autóbusz-pályaudvaron?
Lehet hétköznap, ünnep, eshet az eső, fújhat a szél, akkor is - szinte egyedüli kivételként - rendezett alakzatban várják a komlói utasok a buszukat a pécsi pályaudvaron. Úgy állnak sorban, mint a kisdiákok az iskolában szoktak, kettesével. Szerettük volna megtudni, mi az oka példás viselkedésüknek.
A kontraszt szembeötlő, s míg a komlóiak számára magától értetődő a várakozásnak ez a módja, a miértre a magyarázat már egyáltalán nem az.
Először egy rutinosnak tűnő gépkocsivezetőtől kértünk felvilágosítást, ám egyszerűen nem tudott magyarázattal szolgálni. Hiába, nem is az a dolga, hogy városi legendák nyomába induljon.
Irány tehát a forgalmi iroda. Ahová ugyan illetékteleneknek tilos a bemenet, de talán egy ilyen, nem feltétlenül szakmai érdeklődést nem vesznek zokon. A fiatalos forgalmista udvariasan fogadta a hívatlan látogatót. Aztán megállapította, valóban a déli végen, a keleti oldalon lévők messze a legnyugodtabbak. De a kozármislenyieket sem érheti a tolakodás vádja. Ők sem szoktak látványosan türelmetlenkedni, méhcsalád módjára rajzani a buszajtó előtt.
Ettől okosabbak azonban nem lettünk, egészen addig, amíg egy olyan ötvennél idősebb férfival nem sikerült beszélni, aki évtizedekkel korábban is ingázott a kisvárosból a nagyobbikba, meg persze vissza. Ő tudni vélte a magatartásforma logikáját. Még ésszerűnek, hihetőnek is tűnt a története, de mérget venni nem lehetne rá.
Szóval, szerinte, amikor a távolsági pályaudvart több évtizeddel ezelőtt felújították, akkor a Bacsó Béla utcából startoltak a járatok. Ott pedig a derék közönségnek - közülük is leginkább a komlóiaknak - csak egy nagyon keskeny, ám kellően hosszú járdaszakasz állt a rendelkezésükre, a fellépések megkezdése előtt. Mivel azon a részen még egyéb gyalogosforgalom is zajlott, hát nem maradt más lehetőségük, mint az, hogy szépen, rendezett formában toporogjanak. Főleg, ha a többi arra járónak is szerettek volna utat biztosítani.
 |
| Fizetett hirdetés. |
Megint mások szerint ellenben az lehet a magyarázat, hogy korábban még a mostaninál is többen ingáztak Pécs és Komló között, ezért gyakran alakult ki nagy csoportosulás - a helyzetet pedig csak önfegyelmezéssel, konkrétan sorállással lehetett kezelni.
Bármi lehet a magyarázat, de az érintettek esetében apáról fiúra, meg anyáról lányra szállt át a szellemi örökség. A beidegződésből hagyomány keletkezett, amit tekinthetünk némi különlegességnek is. Ez egy réteg számára modern kulturális útravaló lett, legalábbis a közösségi közlekedés terén mindenképpen.
Pucz Péter - Fotó: Kálmándy Ferenc
